Még mindig rendkívül népszerűek a gasztronómiáról szóló filmek, ám keveset találunk, amely tényleg hitelesen visszaadná a konyhában zajló eseményeket. Az idilli romantikus főzős filmeken túl is van élet, ezeket hoztuk el nektek, egy korábbi bejegyzésünk frissítésével. 

Burnt – Az ételművész

A 2015-ös év egyik kihagyhatatlan filmje volt. Bradley Cooper két Michelin-csillagos séf, aki néhány év kényszerpihenő után visszatér Londonba, hogy megszerezze a régóta vágyott harmadik csillagot is. John Wells, a film rendezője remekül mutatja be a séfekre nehezedő nyomást, az állandó versengést és a megszállottsággal járó őrületet. Keserédes film, végre a kötelező romantikus elemek nélkül.

Chef – A séf

Családi vígjáték némi humorral, sok sztárral és izgalmas ételekkel fűszerezve. Nem a leghitelesebb konyhai mozi, de mindenképpen érdemes megnéznie annak, aki nem találja a helyét a konyhában. Carl híres séf, ám sem főnöke, sem az ételkritikusok nem értékelik a munkáját. Az éttermi miliőt maga mögött hagyva úgy dönt, bejárja Amerikát egy büfékocsival, hogy rájöjjön, miért is érdemes élni.

Foodies - Világevők

A Világevők egy rendhagyó svéd dokumentumfilm, amely az ételkritikus bloggerek már-már fanatikus életét mutatja be. Ők azok, akik nem táskákra és nyaralásokra spórolnak, hanem beutazzák a világot egy-egy exkluzív étterem miatt. Európa, Ázsia és Amerika legjobb konyháiba nyerhetünk bepillantást általuk.

Julie & Julia – Két nő, egy recept

Sok kritika érte annak idején a Julie & Julia filmet, pedig igazán élvezhető és szerethető mozi – a női nézők számára. Julia Child az ötvenes évek mesterszakácsa volt Amerikában, aki megismertette az Újvilággal a francia konyhaművészetet. Izgalmas látni, mennyi időt és energiát szánt arra, hogy a 40-es években elfogadják őt női szakácsként, és megjelentethesse első könyvét. Remek ellenpélda mellé az önmagát kereső irodista, aki a főzésről való blogolással egy év alatt híres lesz.

Pollo, el pez y el cangrejo real - A csirke, a hal és a királyrák

Spanyol dokumentumfilm a 2007-es Bocuse d'Or-ról, ahol az egyik előre megadott fő alapanyag a bresse-i csirke volt. José Luis López-Linares mozija a verseny előtti felkészülést és magát a versenyt mutatja be. A kritikusok csak „gasztrothrillerként” emlegetik a feszes tempója miatt. A történet hitelesen adja vissza azt a stresszes, ám mégis monoton munkát, ami megelőzi a versenyt. A Bocuse d'Or ugyanis érthető módon nem csak szakmailag, hanem emberileg is kihívást jelent a versenyzőknek.