Vomberg Frigyes jelenleg a Bocuse d’Or magyar csapatának coach feladatait látja el, két éve teljes mértékben a versennyel és annak szervezésével foglalkozik, hiszen az európai döntő rendezésében is segédkezett. Dolgozott Németországban és Ausztriában, hosszú évekig a Várkert Kaszinó séfje volt. Kipróbálta magát food stylisként és tanárként is. Most úgy érzi, nincs elég lehetőség itthon. A Chef&Pincérnek adott interjút.

Vomberg még az átkosban tanulta a szakácsmesterséget: az Intercontinentalban töltött tanulóévek után Németországban és Ausztriában is dolgozott. Akkor nem érzett a különbséget a hazai és a nyugat-európai konyhák között. Az Intercontinentalban konyhafőnök-helyettesi pozíciót is betöltötte, innen került 1993-ban a Várkert Kaszinóba, ahol először (és utoljára) konyhafőnökként is kipróbálhatta magát.

Egy évvel később lehetősége volt a séf feladatok mellett food stylistként is dolgozni. Magazinoknak, tévéknek és különféle reklámkampányokhoz készített képi anyagokat. Vomberg nem hisz a manipulált ételekben, sosem használt vegyszereket a tökéletes étel elkészítéséhez. Az ezredforduló környékén kezdett oktatással is foglalkozni, ám az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeit.

Vomberg Frigyes szerint azoknak a szakácsoknak, akik szeretnének kilépni a taposómalomból, nincs igazán lehetőségük elhelyezkedni itthon. A szakmával járó életvitel hosszú távon nem bírható, viszont alternatíva sincs, amit a képzett szakemberek választhatnának. Csak nagyon kevés séfnek sikerül éttermet nyitnia, ám arra sincs garancia, hogy nem megy csődbe 1-2 éven belül.

Megoldást jelenthetne a katedra, ám a hazai oktatási intézmények nem a minőségi, hanem a mennyiségi oktatást részesítik előnyben, így a tanároknak nincs lehetőségük kiszórni azokat a diákokat, akiknek nincs helye a szakmában. Vomberg Frigyest a szíve az oktatás felé húzza, ám havi 130.000 Ft-ért nem menne el tanítani. Addig is marad a Bocuse d’Or…

A teljes interjút elolvashatod ide kattintva.